A süvegcukor a csúcsánál lekerekített kúp, azaz süveg formájú cukor, amely a cukorgyártás jelképévé vált. A 19. század végéig – 20. század elejéig a cukrot elsődlegesen ilyen formában forgalmazták, és a háztartásokban cukortörővel darabolták fel. A 20. század második fele óta kis mennyiségekben gyártják, elsősorban krampampuli készítéséhez használják.

A KRAMPAMPULI elkészítési módja: 

Tálaláskor öblös, tűzálló tálat állítunk az asztal közepére, s a vagdalt fügét, magjától megfosztott datolyát, mazsolát, malagaszőlőt, cukrozott narancshéjat, dióval bélelt aszalt szilvát, darabokra tördelt szentjánoskenyeret rakunk bele.

A tál tetejére vasrostélyt helyezünk, erre pedig egy kiló, nagyobb darabokra tört és narancshéjon kissé ledörzsölt süvegcukrot.

A cukrot megöntözzük fél liter cukornádrummal. Fidibusszal (A fidibusz a gyufa elterjedése előtt pipa vagy szivar meggyújtására használt összecsavart papírszelet vagy faforgács.) meggyújtjuk, s türelemmel figyeljük, amíg a lángoló szesz kiég és a felolvadt, karamellizálódott cukor a tálba csepeg.

Mikor ez a processzus befejeződött, utána öntünk két liter jó, forralt, fűszeres (fahéj, citromhéj, szegfűszeg) fehérbort, 1 liter forró teát, 2 citrom és 2 narancs levét.

Pár percig álltatjuk, jól megkeverjük, s azután puncspoharakba szűrjük a párolgó italt.

(Az ínyesmester szakácskönyve, 1932)

5998571560113